JOBBKÉZZEL A ROSSZKÉZEN

JOBBKÉZZEL A ROSSZKÉZEN

Folytatjuk a játékosainkat bemutató sorozatunkat. Ezúttal, a szurkolók által ‘Legnagyobb Királynak’ becézett, Juhász Zsolttal beszélgettünk, családról, múltról s jövőről, no meg persze vízilabdáról. 

Milyen érzés a nyárból újra visszacsöppenni a télbe?

Nehéz, mert nagy a kontraszt a két ország éghajlata között. Fantasztikus túránk volt, nagyon jót tett nekünk, hogy kiszakadva a mínuszokból, egy kellemes klímájú környezetben tölthettünk el két hetet. Ugyanakkor jó itthon lenni, ez a hazám.

Mennyire volt hasznos az ausztrál túra?

Mentális szempontból nagyon, azon játékosoknak, akik nem készültek az Eb-re, környezetváltozást és feltöltődést jelentett. Szakmai szempontból nehéz értékelni a kinti meccseket, hiszen az OSC egy alkalmi kerettel vett részt a tornán, mindenesetre a mérkőzéseket nagyon élveztük.

Mintegy másfél éve élsz Budapesten. Hogy sikerült a beilleszkedés?

A korosztályos válogatottakkal, illetve az Universiade-válogatottal a felkészülések mindig itt zajlottak, így valamennyire ismertem a várost. Nagyon megszerettem, rengeteg lehetőséget rejt magában.

Itt képzeled el a jövődet is? Öt tíz-tizenöt év múlva is?

Jelen pillanatban úgy érzem, hogy igen. Amíg élek én a vízilabda mellett szeretnék lenni. Hogy milyen pozícióban, az még nem kristályosodott ki, de mindenképpen a medenceparton képzelem el a jövőmet. Ebből a szempontból Budapest sokkal szélesebb mezsgye, hiszen a vidéki városokban jellemzően egy-egy klub van csak. Talán Szentesre és Szegedre is vissza tudnék menni, mostani érzéseim szerint, Budapesten képzelem el a jövőmet. Jelenleg egy budai lakásban élünk a kedvesemmel, hosszabb távon viszont szeretnék kiköltözni az agglomerációba, a vidéki csönd mégis csak hiányzik.

Említetted, hogy a sport közelében akarsz maradni. Meddig tervezed az aktív játékos-pályafutásodat?

Fizikálisan sokáig a topon tudok lenni, szerencsére nem vagyok sérülékeny alkat és súlybeli problémáim sem akadtak. Ehhez az kellett, hogy a regenerációra mindig nagyon odafigyeltem. A testemet nem szeretném a végletekig nyüstölni, és negyven éves koromig játszani. Szerintem három-négy évig még tudok ezen a szinten teljesíteni. Harmincnégy – harmincöt éves korom után a család, és a vízilabda utáni életem fejlesztése lesz az elsődleges.

Akkor még két-három bajnoki cím…?

Nagyon szeretnék bajnokságot nyerni! Klubszinten nemzetközi és magyar kupákat nyertem, a válogatottal Universiadet, de a bajnoki cím egyelőre elkerült. Igazán nagy esély erre az utolsó előtti szegedi évemben volt, hiszen akkor annak a Szegednek volt a legerősebb kerete a bajnokságban.

Az említett címeid közül melyik a legkedvesebb?

Nagyon nehéz választani közülük, de talán az Univesiade. Amikor az ember egy címeres sapkát húz fel, másként dobban a szíve. Annak a tornának nem mi voltunk az esélyesei, mégis hatalmas bravúrral sikerült nyerni. Szerintem ott a csapat egyik vezérévé tudtam válni, és ezért talán az a legkedvesebb.

Az Universiade részvételi feltétele, a hallgatói jogviszony… Melyik egyetem hallgatója voltál?

Érettségi után az első utam egy edzőképzésre vezetett, amit a Semmelweis egyetemen végeztem el Fecsó bácsi (Kemény Ferenc, korábbi utánpótlás szövetségi kapitány –a szerk) edzőképzését. Szerencsére volt arra lehetőség, hogy ezt Szegeden is el lehetett végezni, néhány vizsga erejéig kellett Budapestre utazni. Ezek után a Szegedi Tudományegyetemen a Rekreáció és egészségfejlesztés szakon szereztem diplomát, aminek a mesterképzését is szeretném abszolválni.

Hogy egyeztetted össze a profi karriereddel?

Nem értek egyet azzal, hogy a kettőt nem lehet összeegyeztetni. Nagyon nehéz, és nagyon komoly önuralom kell ahhoz, hogy mindkettőt érdemben lehessen csinálni, de nem lehetetlen. Nagyon sok példa volt mind Szegeden mind itt az OSC-ben. Van olyan csapattársam, aki két éve világbajnok, és a mai napig tanul. Nálam mindig a vízilabda élvezett prioritást, mindig úgy tanultam, hogy ne menjen a vízilabda rovására, ez általában ellentétes a szülői kéréssel. Lehet, hogy kellett néhány UV, de minden vizsgát letudtam.

Soha nem akartál légioskodni?

Tizenkilenc éves koromba Francia- és Spanyolországba is hívtak, de én akkor a Szegedet választottam. Utólag visszagondolva szerintem helyes döntés volt, nagyon sokat fejlődtem az ottani évek alatt. Szegedről egy görög ajánlatot kaptam, de én imádom a hazámat, és az ember a világ legerősebb bajnokságát nem hagyja el szívesen.

Kívülről nyugodtan tudsz végignézni egy mérkőzést? (Az interjú a belgrádi EB ideje alatt készült)

Minden meccset nézek, nem csak a magyar vonatkozásúakat. Nyugodtan nézem az összes meccset, viszont ha a szívemhez közelálló embereket látok a vízben, jobban dobog a szívem, mert érzelmileg nem tudom függetleníteni magamat tőlük.

Hogy lettél vízilabdázó?

Szentesen nagyon-nagy hagyományai vannak a vízilabda sportnak. Kis, harmincezres város, de az elsőszámú sport a póló. Szerintem mindenki tudja ott, hogy ki Sós Laci, vagy Tóth Laci. Több sportegyesületnél lett volna lehetőségem kipróbálni magamat, de korábban úszó voltam, onnan meg egyenes utam vezetett a vízilabdához. Tari Nándor, akkori első osztályú játékos csalogatott át.

Hogy alakult ki, hogy jobbkezesként rosszkézen játszol? (A pálya bal oldala, -a szerk)

Utánpótlásban nagyjából tizenöt éves koromig kapás szélső voltam, a gyorsaságomat tudtam kamatoztatni, majd ifiben Dr. Tóth Gyula mesteredző rakott át rosszkézre, mert úgy gondolta, hogy jól látok a pályán és hosszútávon sokkal nagyobb szerepem lehet osztogatóként, mint befejező csatárként. Bár először duzzogtam, de nagyon hamar megszerettem ezt a posztot. Sok kiváló kezű csatár van a sportban, de jó osztogató, már sokkal kevesebb.

Kik voltak azok a játékosok, akik nagy hatással voltak rád?

Amikor engem átraktak rosszkézre, azt kérték tőlem, hogy Vincze Balázs játékát figyeljem. Gyerekként is ő, illetve Benedek Tibor volt a példaképem, hiszen róla már akkor is az az átütő vasakarat jött le, mint ami most. Apukám mindig Gerendás György játékára hívta fel a figyelmem. Később a junior válogatottban Varga Dénes mozgását is sokat tanulmányoztam, és próbáltam utánozni. De említhetném az egykori jugoszláv, rosszkézen játszó jobbkezeseket is. A kicsit „láthatatlan”, de annál hasznosabb munkát végző játékosokat szerettem, de legbelül a csatárokat is figyeltem.

A rengeteg gólpasszod nem éppen láthatatlan. Külön munkát is végzel a passzaid tökéletesítése érdekében?

Igen, majd minden edzés után ott maradok valamelyik társammal gyakorolni.

Ha vége van az edzésnek, vagy a mérkőzésnek, ki tudsz kapcsolni, vagy akkor is a póló jár a fejedben?

Többen a csapatból a szememre is vetették, hogy soha nem bírok kiszakadni belőle. Nehezen kapcsolok ki. Ha a kedvesemmel vagyok, akkor rá koncentrálok, de amíg nem alszom, addig gondolataim között ott bujkál a következő cél. Ugyanakkor tudom, hogy elengedhetetlen időnként elfelejteni a vízilabdát ahhoz, hogy utána ugyanolyan vággyal és motivációval térj vissza.

Mi az ami, ebben a legjobban segít?

A kedvesemmel és a barátaimmal töltött idő. Nagyon szeretünk kirándulni, akár külföldre, akár Magyarországon. Nagy filmrajongók vagyunk, imádom a gasztronómiát, órákig tudok néhány barátommal receptekről beszélni, Tóth Márton a gasztroangyalom. Sok dolog van ami segít, de nincs olyan nap, hogy ne gondoljak a vízilabdára.

Mióta alkottok egy párt a kedveseddel?

Tizenkét éve, már a menyasszonyom. Nagyon harmonikus a kapcsolatunk és gyakorlatilag a profi pályafutásom kezdetétől együtt vagyunk, így nagyon jól tudja kezelni azokat a dolgokat, amelyekben neki áldozatot kell hozni a párja élsportolói mivolta miatt.

Mikor változik a menyasszonyi státusza?

A közeljövőben.

Ő mivel foglalkozik?

Szegeden egy vegyi árú nagykereskedés beszerzési vezetője volt, Budapesten egy hasonló cégnél helyezkedett el, de idén januártól egy teljesen más területen helyezkedik el.

Említetted, hogy nagy filmkedvelő vagy. Milyen stílusú film premierjén lehet összefutni Juhász Zsoltékkal?

Mindenevő vagyok, de ha személyes kedvencet kell mondani, akkor Tarantino összes. Mindig azt szeretem a legjobban, amelyiket éppen nézem. Rajta kívül Robert De Niro, Al Pacion, Samuel L Jackson és Christian Bale, de nagyon szeretem Mark Wahlberg munkásságát is. A csöpögős filmeket nem tudom elviselni, de bármilyen stílusú film, amiben a humor fellelhető, az jöhet, az élet nagyon fontos része a humor.

Pályafutásod során melyik volt a legemlékezetesebb mérkőzés a számodra?

Nagyon sok minden megmaradt bennem a múltból, nem csak a saját meccseimről, de a Szentessel megnyert Komjádi-kupa döntő, a szegedi LEN és Magyar Kupa győzelmek, onnan is a harmadik, amikor a bivalyerős Szolnokot, a saját uszodaavatójukon elvertük. A 2013-mas Universiade elődöntője és döntője. OSC-vel a Szolnok elleni 11-11-es BL selejtező mérkőzés, illetve Egerben a bajnoki elődöntő második meccse, amikor szinte végig vezetve nyertünk, és két mérkőzésen döntőbe jutottunk. Senki nem várt oda minket, mi mégis az első évben döntőt játszottunk.

Melyik az a hely, ahova a vízilabda által jutottál el, és nagyon emlékezetes marad számodra?

Argentína, ahol fókákat láttam az óceán partján; Ausztrália, Szingapúr, ami életem egyik legkellemesebb csalódás volt, rendkívül tiszta és fejlett ország. New Yorkot soha nem felejtem el, csakúgy, mint Máltát. Én igyekszem mindig megélni az adott pillanatot, legyen az egy naplemente, vagy bármi.

Mi az, amiben megváltoztatnád a vízilabdát?

Három-négy éve foglalkoztat engem ez a kérdés. Gerendás Gyuri nyilatkozta egyszer, hogy a régi szabályokhoz kéne visszanyúlni, például a kiállítás addig tartott, amíg be nem lőtték. Ez megszűntethetné a center-bekk gyilkolászást, mert ha a bekket kiállítják, akkor előbb-utóbb kipontozódik, sőt még gólt is kap a csapat. Szerintem ez jó irány, de nulla százalékos esélyt látok arra, hogy ebbe az irányba mozduljon a LEN. A legfontosabb, amin változtatni kellene, hogy a bajnokságok februártól szeptemberig tartsanak. Augusztusban rendezzék a rájátszás meccseit a bikinis lányok és a féltékenykedő férjek szeme láttára. Minél több ember legyen a parton, ez felsrófolná a reklámfelületek árát, amiből több pénz folyna be a sportág kasszájába. Ausztráliában láttam egy nagyon elgondolkodató dolgot, mégpedig minden edző kezében volt két challange lehetőség. Egy-egy vitatott ítéletnél az edző kikérheti a challanget, amikor két független szakértő véleményezi az esetet. Ha az edzőnek nincs igaza, akkor elveszít egy időkérési lehetőséget. Ha pedig igaza van, akkor mindenki örül. Ugyanitt volt egy „szakspeaker”, aki megmagyarázta egy-egy ítélet okát. Ez nagyban hasonlított Gergely István évekkel ezelőtti kezdeményezésére, amikor a bírók voltak bemikrofonozva. Ausztráliában nem a vízilabda a nemzeti sport, de mégis tömött lelátók előtt játszhattunk, hiszen nyár volt és a nézők értették, hogy mi zajlik a vízben.

Támogatóink